Project Manhattan

Talán kevesen tudják, hogy az IBM mellett -- akik tetteik mellett sajtóközleményeikkel sem restek hangoztatni a virtuális világok fejlesztése melletti elkötelezettségüket -- van más nagy óriás is, aki belevetette magát a dologba.

Egyikük, aki szinte titokban, a sajtó teljes mellőzésével ténykedik, a Microsoft. A G2 ReactionGridjén hostolt Project Manhattan, ami a ma igen divatos open source Second Life klónt, az OpenSimulatort felhasználva igyekszik elmerülni a VW-k adta lehetőségekben.

A PM azonban inkább egy közösségösszetartó, félig-meddig önkéntes R&D projectnek tűnik, mintsem központilag vezérelt tervezetnek, de így is találkozhatunk a szokásos ötletkísérletekkel: virtuális konferenciaterem, network monitoring center, szervermonitorozás 3D-ben és hasonló, az inworld szkriptelést, a környezet adta lehetőségeket kutató próbálkozások.

Galéria itt.  (VS itt tart most az SL amatőr photoshop-osokkal dúsítva.)

(Az épületek minősége ne tévesszen meg senkit. Egyszerűen noob (kezdő) építészek készítették őket, akik RL föltehetőleg inkább programozók, mintsem grafikusok.)

A kritikusok persze fintorognak, hogy így a Second Life, úgy a Second Life, de ha valaha is ki akarunk törni a 2D fogságából (elfogadva, hogy vannak tartalmak, amiket igenis 2D-ben jobb, gyorsabb, egyszerűbb nézni), akkor nincs vita, ez a modell az út.

Az OpenSim közösség, karöltve a Linden Lab-al és az IBM-el nagy erőkkel dolgozik a szabványosításon, a világok közötti átjárhatóságon, és az idő nekik dolgozik, a rengeteg energia, amit a közösség belefektet, a hardver fejlődésével párosítva talán elcsöndesít majd néhány fanyalgót.

De ha mégse, úgyis jó, mi addig örülünk, ha megjelennek a dinamikus árnyak, az importálható 3D mesh-ek vagy épp (majd, valamikor... egyszer) a ragdoll fizika.