Némileg megkésve írok erről a szimcsoportról, a négy szigeten elterülő Insilico-ról (eredeti neve In Silico, a szóösszetétel magyarázatáért okoskodás helyett lásd Wikipédia), a Second Life kb. fél éve induló sci-fi/cyberpunk/neo-urban üdvöskéjéről. (RP, roleplay azaz szerepjátékos területnek indult, de inkább turisztikai látványosság manapság.) Rögtön egy screenshot, kedvcsinálónak. (Megj.: egyik képen sincs fotosoppolás, az átméretezéstől eltekintve.)

 In Silico... vagy In Silicio... még mindig divatosak a latin nevek...

Külső

Amint látszik, a készítő (aki egyébként Skills Hak névre hallgat és 30-as éveiben járó grafikus hölgy) elképzelése kb. a "készítsünk valami olyat, mint a Blade Runner (Szárnyas fejvadász)", csak kékben.

Nos, ezt sikerült remekül megvalósítania, néhány jobban, néhány kevésbé ismert vizuális SL-specifikus trükkel, a legolcsóbb, semmibe nem kerülők között van a "vegyük körbe megfelelően textúrázott megaprimekkel a szimet" és a "tegyünk mindenre egy jóadag glow-t".

 Világító fa, világító ablakok, világító fénypászmák

Egyébként ez egyike a kevés helyeknek, ahol ez a rengeteg glow nem annyira zavaró, sokkal inkább valós hangulatteremtő. Hasonló funkcióval bír az inspirációiból oly' ismert japán feliratok és villódzó reklámok tömkellege, amely képzetek még a klasszikus cyberpunk irodalomból származnak, amikor még azt jósolták a "látnokok", hogy a japánok uralkodnak majd a világon, az angol a köznép, a japán meg az üzlet, az elit nyelve lesz.

De nem csak a feliratok, a rengeteg glow kavarja meg a látogatót, az épületek elrendezése, az egész város maga rettentő kaotikus, ez a téma miatt (XXV. század) akár szándékos is lehet, de gyanítom, hogy egyszerűen csak nem volt, aki fogja az építész kezét, hogy ugyan próbáljon már valami racionalitást csempészni a város kialakításába. Ettől az egész olyan "még ezt is, még ezt is, meg ezt is, ezt is..." hatású.

Belső

Insilico szerepjáték részébe nem merültem el. A megszokott DCS2 harcrendszert használja, valami nem túl részletes háttértörténetet kitaláltak hozzá, ami kb. annyiban kimerül, hogy "2478-at írunk, a Földet elöntötte a víz, az ózonréteg megszűnt, az égben, napelemek védelme alatt laknak az emberek, emiatt állandó a sötétség".

Sokkal több talán nem is kell, feltehetőleg az alkalmi játékosok számára ennyi elegendő, a maradók, fanatikusok pedig előbb-utóbb maguk is a készítő brigád részeseivé válnak vagy valami majdnemingyen állást vállalnak, és kívülről fújják majd a maradék (túlzással) kb. 5 sort, amit az egész hátterére vesztegettek.

Nem mondom, hogy miként a régi, pen and paper klasszikus RPG-k idején, adjanak ki egy, az alaphangulatot megadó trilógiát, de pár ilyen célú novellát valahova kipakolhattak volna. Igaz, manapság a blogok, wiki site-ok népszerűbbek, ilyenjeik meg vannak. Blog és wiki.

Technológiai háttér

Technikai oldalról nézve semmi különös tettet nem hajtott végre az építész, mégis, egynemű az egész, rutinosan, szakmunkásan textúrázva.

Miért esnek mindenfelé az árnyékok? Mert ezek primekre rakott ál-árnyékok?

Sajnos vagy szándékosan nem tervezték felhasználóbarátra (skálázhatóság? ott a Preferences menü!), vagy úgy voltak vele, előbb-utóbb mindenkinek lesz olyan dögerős gépe, ami elviszi.

Mit jelent ez számokban? Teljes kidolgozottságban, látótávtól függetlenül  2-3 GB RAM-mal egy 2-3 éves P4 konfiguráción 5 FPS-t kapunk, ugyanitt egy dual core-os Intel processzor, 9800GT-vel kb. 10-et teljesít. A laghoz hozzájárul a többi "turista" avatár, akiknek attachment-jeivel, jelenlétével szintén meg kell küzdenie a szimet hosztoló szervernek és saját számítógépünknek is.

Ez a fajta élmény minimumra lehúzva megszűnik (20 feletti FPS), de vele együtt a látvány, az eyecandy is.

Minimumra lehúzva... azért nem ennyire rossz...

Ugyanígy a tervezetlenség és/vagy gondatlanság rovására írom a rengeteg textúrát, amit a gépünknek le kell töltenie. Tudom, hogy nagyon csinos az agyonárnyékolt enteriőr, és hogy sokkal élesebb az 1024x1024 felbontású (avagy 1K-s) textúra, de hogy a cache-em egy szim látogatásától 150-200 MByte-al terhelődjön, azt arcátlanul soknak tartom. Úgy tűnik, hogy a Linden Lab felhasználók oktatására tett kísérletei (ARC , textúraméretek, stb.) ezen a szinten is kudarcba fulladtak.

Összegzés

Aki a műfajt szereti, annak kötelezően meglátogatandó darab az Insilico. Kellően erős géppel, megfelelő mennyiségű türelemmel (amíg betölt, ahogy szaggat), inspirálólag hathat, ha nem is feltétlen a koppintott külseje úgy egészében, de a részletes, "városi dzsungel"-szerű érzet, és méginkább a tudat, hogy létrehozható a nulláról olyan kezdeményezés a Second Life-ban, ami kb. $10.000-ből kihozható és fenntartja magát és készítőit.